„Vond vissza az elméd minden más helyről és tudatosítsd azt a helyet, ahol ülsz.
Csak azt a teret figyeld, amelyet a tested foglal el a fejtetőtől a lábujjakig.
Vond vissza az elméd minden más időről és csak ezt a pillanatot figyeld.
A tudatosságodban itt és most van.”
Szvámi Véda Bharati
Miért is van egyre nagyobb szükség a stresszoldás legkülönfélébb változataira?
Rohanó életében egyre több és több olyan stresszel teli inger éri az embert, mely negatívan befolyásolja egészségi állapotát. Ennek oka többrétű, fakad egyrészt a nem megfelelő attitűdből, amivel a megjelenő problémahelyzetekhez viszonyul az egyén, másrészt pedig abból az egyszerű tényből, hogy a XXI. század emberének felgyorsult élettempója, nagyvárosi életmódja már önmagában számos stresszforrást hordoz magában. Mivel egy egész organikusan szerveződött társadalmi közösség megváltoztatása lehetetlen vállalkozásnak tűnik az egyén szintjéről, ezért könnyedén belátható, hogy a stresszel terhelt életből az egyetlen kiutat, tehermentesítést az hozza meg, ha alapattitűdünkben, az élethelyzetekhez való viszonyulásunkban változtatunk. Ezen változásban pedig a leggyümölcsözőbbek mindenképp a legegyszerűbb, a mindennapi rutinba is könnyedén beilleszthető technikák.
Életünk során számos olyan élethelyzet adódik, ami ugyan stresszkeltő, de egyben kihívást is tartogat magában, ilyen értelemben pedig nélkülözhetetlen a fejlődéshez, ugyanis ha folyamatosan képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel, az a személyiség épülését szolgálja. Ezt, a stresszel való megküzdést „coping”-nak nevezzük. Nyilvánvaló, hogy a stressz akkor válik kórossá, krónikussá, ha nem vagyunk képesek megbirkózni az újszerű, veszélyeztető helyzettel, illetve a krónikus stressz, a kimerülés fázisa egyértelműen károsító hatású (Kopp, 2003).
Stresszre adott pszichológiai reakciók: (Atkinson, 1999 alapján)
- Szorongás
- Harag, agresszió (frusztráció-agresszió hipotézise: személyt megakadályozzák célja elérésében agresszív hajtóerő keletkezik, ami arra serkenti, hogy a frusztrációt okozó felé vezesse le agresszióját)
- Fásultság
- Depresszió
- Kognitív károsodások (koncentrációs nehézségek, könnyű eltéríthetőség, teljesítmény feladatokban rossz teljesítmény)
A légzés szerepét nem lehet elégszer hangsúlyozni a stressz téma kapcsán. Légzésünk abban a vonatkozásban rendkívülinek tekinthető, hogy egyrészt része az autonóm idegrendszernek, másrészről azonban akaratlagosan is szabályozható. Belégzés alatt szimpatikus, kilégzés alatt paraszimpatikus központi idegrendszeri aktivitás fokozódás mutatható ki. A központi idegrendszeri szabályozást dinamikus egység jellemzi, az agy formáció reticuláris részében ugyanaz a neuron hálózat szabályozza a légzési és anyagcsere – izom működést szabályozó neuronokat. Mit jelent ez? Egyszerűen lefordítva azt, hogy belégzés alatt az extenzor (feszítő) izmok tónusa fokozódik. Minden olyan beavatkozás, amely paraszimpatikus irányba hangolja át a szabályozást, védi a szívet és egyben szorongáscsökkentő hatású. Igen sok tanulmány írja le a lassú, elnyújtott kilégzésű légzés szorongáscsökkentő, paraszimpatikus irányba áthangoló hatását (Kopp, 2003).
A légzőgyakorlatok harmonizálják és ’összekötik’ az elmét a testtel. A légzés mind tudatos és tudattalan neuronális kontroll alatt áll, így képez hidat a test és elme közt. Ez a ’híd’ kulcsfontosságú, hiszen a légzés állandóan hat az izmokra, ízületekre, belső szervekre, a teljes törzsre. (Monro, 1997).
Jógában az ászanák első lépésként a fizikai testre fejthetik ki jótékony hatásukat.
Csokorba szedve, a teljesség igénye nélkül ezek: (Monro, 1997)
- Lazulnak, kellően nyújtottá válnak az izmok
- Ízületek mozgékonnyá válnak
- Légzés tökéletesedik, javul
- Idegrendszer megnyugszik
- A kardiovaszkuláris, endokrin és emésztő rendszer harmonizálódik
- Testtartás tökéletesedik
A különböző finom nyújtott pozíciók tartásával az ászanák lazítják az izmokat, mely állapot segít a lelki tenzió lazításában is. A mentális relaxációs technikák minden szinten elősegítik a relaxációt (izmok, elme, autonóm idegrendszer) a testtudatossággal, vizualizációval, stb. (Monro, 1997)
Sokszor találkozhatunk azzal, hogy egyesek a hobbiként űzött tevékenységeiket, esetenként a TV előtt, vagy interneten szörföléssel töltött időt tekintik relaxációnak. Ezen tevékenységeknek azonban a valódi relaxációhoz nem sok közük van. Lehet, hogy átmenetileg stresszcsökkentő hatásúak, de a relaxáció ezeknél sokkal többet ad, és teljesen más minőségeket hordoz magában. A jóga minden esetben szisztematikus rendszerű relaxációt alkalmaz. Mivel a gyakorlók figyelme jórészt a külvilág felé irányul, ezért a relaxáció is a külső, külvilágban talált jelenségek felöl vezeti a figyelmét befelé, a durvától a finom felé. A relaxáció első lépése, hogy elengedjük a késztetést a további mozdulatokra és hagyjuk a testet megnyugodni. A relaxáció elsajátítása egyeseknek nehéz, problémás lehet, de fontos szem előtt tartani azt, hogy ezen képesség fejlődését nagyban meghatározza az, hogy a gyakorló mennyi időt szán a gyakorlásra, milyen rendszeresen és intenzitással gyakorol. A jógában alkalmazott relaxáció alapja az oktató, relaxációt vezető relaxált állapota. Vezetéskor az oktató valójában ’csak’ megosztja a tanulókkal saját tudatállapotát.
A jóga ezen egyszerű felismerései, és akár terápiás, akár preventív alkalmazása utat nyit egy mind tökéletesebb és tökéletesebb működéshez, mely során a gyakorló képessé válik saját testi történéseinek mind pontosabb megismerésére, mely által saját pszichéjére tett hatásaihoz is közelebb kerül. Ezen tudatosság kialakulásával, fejlődésével pedig egy mind teljesebb, mind egészségesebb, harmonikus életet élhet.
Felhasznált irodalom:
ATKINSON, R.L., ATKINSON, R.C., SMITH, E.E., BEM, D.J. (1999): Pszichológia, Második átdolgozott kiadás, Osiris, Budapest.
KOPP M.(2003): Mikor káros a stressz? A stressz szerepe az egészségromlásban, Hippocrates, V/1, 44-48
MONRO, R. (1997): Yoga therapy; Journal of Bodywork and Movement Therapies, 1 (4), 215-218