Mestereink

B.K.S. Iyengar

(1918-2014)

Bellur Krishnamachar Sundararaja (B.K.S.) Iyengar 1918-ban született Indiában. Gyermekkorában maláriában, tífuszban és tuberkolózisban szenvedett. 16 évesen találkozott a jógával testvére házassága révén, akinek férje, Sri T. Krishnamacharya kezdte oktatni. 18 évesen kezdett tanítani az indiai Pune-ban. B.K.S. Iyengart, vagy ahogy tanítványai hívják, “Guruji”-t (jelentése: tanító, mester) fáradhatatlan gyakorlása vezette a különböző ászánákban (pózokban) való felfedezésekhez és azok tökéletesítéséhez. 95 évesen is naponta több órán át gyakorolt, ászánáit kimagasló precizitás, szépség és könnyedség jellemezte. Hitvallása szerint a rendszeres gyakorlás integrálja a testet, az elmét és az érzelmeket.

Guruji tanítása először 1966-ban látott napvilágot a Light On Yoga (Jóga Új Megvilágításban) című első könyvében, ami azóta 18 nyelven jelent meg. Tanítása Patandzsali Jóga Szútráira épül, központban a precizitás és a meghatározott vonalak alapján felépített ászánák állnak. 1975-ben nyílt meg jógaközpontja az indiai Punában, amit néhai feleségéről, Smt. Ramamani Iyengarról nevezett el. Legidősebb lánya, Geeta és egyetlen fia, Prashant is itt oktat.

B.K.S. Iyengar módszere a világhírű hegedűművésszel, Yehudi Menuhinnel való megismerkedését követően vált ismertté nyugaton. Ma már a világ számos országában, szigorú követelmények mentén képzik az Iyengar metódust követő jógaoktatókat. A komplex oktatási rendszernek köszönhetően minden egyes Iyengar jógaoktató személyében garancia arra, hogy Guruji tanítása a legtisztább formában kerül átadásra.

A metódus teljes rendszerként közelíti meg a fizikai, mentális, érzelmi és spirituális fejlődést; egészséget, vitalitást, mentális tisztaságot, bölcsességet és érzelmi higgadtságot eredményezve. Az Iyengar jóga a fizikai realitást használja, hogy megismerjük az elmét és igazi valónk legmélyebb rétegeit. Az ászánák végtelen tökéletesítése teszi lehetővé az intelligencia fejlődését és a koncentrációra való képességünket, illetve annak fenntartását.

Guruji 2014. augusztus 20-án, 95 évesen hagyta el fizikai testét. Rendkívül produktív élete során 14 könyvet írt a jóga különböző aspektusairól, melyek több nyelven és számos kiadásban megjelentek, és ma is meghatározó művek a témában. Örökségének megőrzésén több ezer Iyengar jóga oktató munkálkodik az egész világon.

Guruji tanításait lánya, Geeta, és fia, Prashant viszik tovább, akik mindketten apjukhoz hasonlóan nemzetközileg elismert szaktekintélyek, és egész életüket az Iyengar jóga fejlesztésének és tanításának szentelik. Képzéseiket a világ minden tájáról folyamatosan látogatják jógaoktatók és tanítványok. 

 

Swami Veda Bharati

(1933-2015)

Szvámi Véda Bhárati, a Himalájai Tradíció jelenlegi spirituális vezetője az elmúlt 67 évet azzal töltötte, hogy tanított és spirituális irányítást nyújtott a világ minden táján. India szanszkritül beszélő tudós-filozófusainak ötezer éves hagyományában nevelkedett, és Patandzsali Jóga-szútráit már kilencéves korától, a Védákat pedig tizenegy éves korától tanítja.

Ő a szerzője a Patandzsali Jóga-szútráihoz írt legátfogóbb kommentárnak és számos más könyvnek, ugyanakkor költő, tudós, kutatásvezető és par excellence nemzetközi előadó. A tudását intuitív módon szerezte, és a legmagasabb akadémiai fokozatokat érte el, mint például a B.A.-t (Honours) (London), az M.A.-t (London) és D. Litt.-et (Hollandia), mindezt 1965 júniusa és 1967 között kapta. 1969-ben találkozott spirituális mesterével, Szvámi Rámával, és a dhjána jóga legmagasabb ösvényeibe nyert beavatást.

Tanulmányozta és alaposan megismerte a világ összes vallásának szent iratait, ért és különböző folyékonysággal beszél tizenhét nyelvet, ami képessé teszi arra, hogy különféle vallású embereket tanítson meditálni – hindukat, buddhistákat, muszlinokat, keresztényeket és szikheket –, a saját szentírási és meditációs hagyományaiknak megfelelően. Mivel jártas minden ismert meditációs hagyományban, valamint a keleti és nyugati filozófia különböző irányzataiban, a buddhistáknak buddhista mantrát ad, a keresztényeket pedig a gazdag, keresztény meditációs és kontemplációs hagyománynak megfelelően tanítja.

Ha valaki találkozik vele, azonnal érzékeli, hogy egy olyan különleges személy jelenlétébe került, aki a spiritualitást beépítette a mindennapi életébe, aki hitelesen és mélyenszántóan tud beszélni a másokhoz, a mindennapi élet eseményeihez és Istenhez fűződő kapcsolatainkról.

 

Ramana Maharsi 

(1879-1950)

Bhagaván Srí Ramana Maharsi (India, Tirucsuli, 1879. december 30. – India, Tiruvannámalai, 1950. április 14.), születési nevén Venkataráman Ijer, az egyik legismertebb modern kori indiai bölcs, advaita mester, szatguru.

A nyugati világ Paul Brunton magyarul is megjelent könyvéből, az India titkai-ból ismerte meg. Ezt követően rengeteg nyugati is ellátogatott hozzá, hogy megtapasztalja Ramana “kegyelmét” és az Önvalóval való azonosulást.

 

A tanítványait folyamatosan ezen Önvaló állandó megtapasztalására ösztönözte, melynek a tanítása szerint két módja van:

  • első az önkutatás, a „Ki vagyok én?” kérdés feltevésével;
  • a második az önátadás, az Önvalóra való feltétlen ráhagyatkozás.

Azaz, nézete alapján a tanítvány úgy is eljuthat az önmegvalósításig, ha csak azon az egyetlen kérdésen elmélkedik: „Ki vagyok én?”. Noha az elmélkedésnek ez a módszere, mind a keleti, mind a nyugati filozófiák egyik alapkövének számít, Maharishi elevenítette fel ismét. Ő gyakorlatban alkalmazta a Védánta összes filozófiai elképzelését. Igen tömören és egyértelműen foglalta össze a lényeget. Ha valaki megismeri önmagát, a mindenség Önvalóját ismeri meg.

„Mindaddig, amíg az ember nem indul el önnön igaz valójának keresésére, kétség és bizonytalanság követi nyomon egész életén át. A legnagyobb királyok és államférfiak uralkodni próbálnak másokon, holott szívük mélyében tudják, hogy önmagukon sem tudnak uralkodni. Ámde a legnagyobb hatalom áll rendelkezésére annak, aki behatolt önnön valójának legmélyéig. ”
„Vannak nagy tudású emberek, akik életüket azzal töltik, hogy sokféle dologról ismereteket szereznek. Vajon megoldották-e ezek az ember létezésének rejtélyét, vajon legyőzték-e önmagukat? Szégyenkezve fogják lecsüggeszteni a fejüket.. Mit ér az, ha minden egyéb dologról tudunk, de nem tudjuk önmagunkról, hogy ki s mi vagyunk. Az emberek kitérnek az igazi valójuk e kutatása elől, pedig van-e más, amire vállalkozni ennyire érdemes lenne?”
„Ha ezen a kérdésen “Ki vagyok én?” elmélkedik – ha kezdi belátni, hogy ön valójában nem azonos a testtel, sem az aggyal, sem a vágyakkal, akkor kutató magatartása végül is saját lényének mélyéről fogja felhozni a választ. Magától jön majd ez a válasz, mint valami mélységes felismerés.” 

Fő tanításai módszere a csend volt, ritkán tanított szavakkal. Akinek a szíve nyitott volt a belőle áradó “csend” hangjára, annak elég volt leülnie a közelébe, hogy bármely, belülről fakadó kérdésére választ kapjon.

A hosszú idő alatt elmondott tanításai egyetlen kötetet töltenek meg, s ezeknek ismerjük további feldolgozásait, kiadásait, szemelvényeit, valamint a követői által kiadott feljegyzéseket.