Resztoratív jóga pózok – hol és mikor van helye a gyakorlásodban?

Amikor meghallottam tanárom, Claudia szájából, hogy “A mai órán restoratív gyakorlás lesz”, mindig remegő szívvel vártam a folytatást. Mindig nagyon szerettem a resztoratív órákat, főleg azokat, amiket aztán tényleg végig is vitt ebben a szellemben… Ugyanis gyakran az első kutyapóz után meggondolta magát, és átváltott inkább álló pózokra, mondván, hogy amíg nem tudunk egy “rendes” kutyapózt felvenni, addig ne is álmodjunk resztoratív gyakorlatsorról.

De mi is az a resztoratív gyakorlás?

Az eszközökkel (hengerpárnák, takarók, blokkok, téglák, hevederek, kötélfal stb) támogatott pózok lényege, hogy hosszan (akár 5-10 percig) benne tudunk maradni egy-egy ászanában mindenféle mentális és fizikai kényelmetlenség nélkül, illetve ezek minimalizálásával. Egy olyan helyzetet teremtünk a testünk számára, ahol a test is meg tud pihenni és az elme is el tud csendesedni. Ehhez nagyon fontos, hogy a fej is alá legyen támasztva, amennyiben ez lehetséges. Egy ilyen gyakorlatsor fókuszában nem az állóképesség, az erő vagy a határok feszegetése áll, hanem egy olyan “csendes állapotot“ igyekszünk elérni, amelyben a belső szervek teret kapnak és ellazulnak, az elme pedig megnyugszik és az idegszálak kisimulnak.

Meg kell érni rá

Az Iyengar rendszer zseniálisan van kitalálva: felosztja a hónapot 4 hétre, amelyek során az óra fókuszába először az álló pózokat, utána az előrehajlásokat, majd a hátrahajlásokat helyezi. Mindez a sok munka vezet aztán a hónap utolsó hetében az energia-megtartó, resztoratív gyakorláshoz.
A hónap első három hetében gyakorolt álló pózok, hátrahajlások és előrehajlások és csavarások érlelik meg a testet arra, hogy emlékezzen a helyes alakzatokra, akciókra, és irányokra, amiknek a resztoratív ászanában is benne kell lenniük. Így támogatjuk és készítjük fel testünket az aktív gyakorlással a későbbi passzívabb jellegű resztoratív gyakorlásra.

Jógagyakorlásunk elején azonban megeshet, hogy ezekben az erősen támogatott pózokban is úgy érezzük, nem találjuk a helyünket. Mind a tanár, mind pedig a gyakorló legjobb szándéka ellenére is megtörténhet, hogy mentális vagy éppen fizikai tortúrává válik egy-egy ilyen ászana. Ilyenkor legjobb jelezni a tanárnak, min megyünk keresztül, hogy segíthessen módosítani a testhelyzetet, vagy biztonságosan kijönni a pózból. Vannak azonban olyan szituációk, amikor érdemes kivárni, amíg az elménk lecsendesedik a póz okozta kezdeti sokkhatás után. Érzelmek széles skáláját élhetjük meg ilyenkor, de ha van lélekjelenlétünk egy lépést hátra lépni és kívülről figyelni, hogyan jönnek-mennek ezek az érzelmek, gyakran olyan gyorsan, amilyen gyorsan jött, el is múlik a vihar.

A “resztoratív hét” óráin kívül vannak olyan élethelyzetek (sérülés, betegség, a menstruáció napjai stb), amikor az aktív gyakorlás szóba sem jöhet, és a resztoratív gyakorlás jelenti az egyetlen lehetőséget a gyakorolni vágyó számára. A téli hónapok alatt, amikor a szervezetünk fokozott figyelmet és védelmet igényel, érdemes beiktatni egy-egy resztoratív, immunerősítő gyakorlatsort. Ha egy megfázásos állapotban csoportos gyakorlásra megyünk, nem csak veszélyeztetjük a többi gyakorló egészségét, de saját tüneteinket is felerősíthetjük (az erős pózok, mint pl. az álló pózok, hátrahajlások és csavarások lehetnek ilyen hatással). Ha odafigyelünk testünk igényeire, elfogadjuk azokat, és ennek megfelelően alakítjuk a gyakorlásunkat, akkor sokkal kiegyensúlyozottabban, teljesebben és boldogabban élhetjük meg a mindennapjainkat is, még akkor is, ha éppen egy betegséget kell átvészelnünk vagy egy sérüléssel kell együtt dolgoznunk.

Szerző: Zágoni-Prell Noémi, Iyengar jóga oktató

Ha kíváncsi  vagy Iyengar óráinkra, <<ITT TALÁLOD>> az órarendet: 

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák!