Egy túlingerlő világ…

Kisváros- elhaladó autó zaja, beszédfoszlányok, TV, tömött helyi járatok, plakátok… folyamatos környezeti ingerek

Kistelepülés- néha egy elhaladó autó zaja, autyaugatás, TV, … folyamatos ingerek

Zajos, túlzsúfolt közegben élünk, nagyvárosban, kisvárosban vagy kistelepülésen, Teljesen mindegy, hogy hol, ingerek halmazába vagy kis csomagjába burkolva töltjük mindennapjainkat. Ebben a sokszor túlingerelt helyzetben szinte nem is vagyunk képesek figyelni saját belső jelzéseinkre. Hogyan is lennénk erre képesek, mikor kultúránk, környezetünk kérve- kéretlenül bombáz az ingerek áradatával? Csoda, ha így minden némileg stresszkeltő? Nem! Ez a legtermészetesebb, ami történhet…

Pratjahára

Pratjahára, azaz az érzékek visszavonása… Mit is jelent ez a kifejezés? Miért is lehet napjainkban, túlingerelt életvitelünkben a külső ingerek kizárásának, az érzékek befelé fordításának elsajátítása fontos? Mit adhat a jóga ezen gyakorlata a XXI. század felpörgetett életvitelű és ingerekkel elárasztott emberének?

Maga a kifejezés egy szanszkrit szóösszetétel: prati (vissza) + ahara (bármi, amit magunkhoz veszünk) = azaz minden olyan dolognak a visszavonása, amit magunkhoz veszünk. Már az upanisadokban (ókori ind bölcseleti művek) előkerülő fogalom, egyben Patandzsali jóga rendszerének 5. tagja. (1. Jama- tilalmak; 2. Nijama- előírások; 3. Ászana- testhelyzetek; 4. Pránajáma- lélegzet irányítása; 5. Pratjahára- érzékek visszavonása; 6. Dháraná- koncentráció; 7.Dhjána- Meditáció; 8. Szamádhi- Abszolút tudatosság). Egyes szerzők szerint a pratyahara eléggé elhanyagolt terület a nyugati jógagyakorlók és oktatók körében. A jóga szigorúan a testi egészségre gyakorolt hatásai vitathatatlanok, de fontos megérteni, hogy a testi-lelki-szellemi egység harmonikus működéséhez, a valódi egyensúly megvalósulásához nem elég csak a fizikai dimenziónak figyelmet szentelni. A relaxáció, a mentális technikák, a meditáció, stb. éppolyan fontosak, mint a nyújtások, a bemelegítés, az erőgyakorlatok, stb. A pránajámával együtt a pratyahara gyakorlatai pedig hidat is képeznek mind a koncentrációhoz, mind a meditációhoz, egyben rendszeres pránajáma és pratjahára gyakorlatokkal megtapasztalhatóvá válik a tudat azon területe, mely átvezet egyik lépcsőfokról a másikra, egyik tudatállapotból a másikba.

Miért fontos a figyelem befelé fordítása?

Korunk átlagemberét elárasztják a kéretlen ingerek, melyek legtöbb esetben a stressz forrásai is egyben. Még ha ezek az ingerek nem is tudatosulnak (pl. a nagyvárosi élet ’alapzaja’), akkor is serkentőleg hatnak a szimpatikus idegrendszerre, melynek legfőbb feladata a szervezet tartalékainak mobilizálása a fokozódó terhelés függvényében, egyben a szervezet anyagcsere folyamatának a lebontás irányába történő áthangolása. (Hatására: növekszik a szívritmus, vérnyomás, az agy vérellátása; a pupilla kitágul; megnövekszik a tüdőbe vezető légutak mérete; oxigénfelvétel fokozódik; vér a hasi szervekből és a bőrből a pillanatnyilag életfontosságúbb szervek felé terelődik; gyomor-bélcsatorna perisztaltikája gátlódik; emésztés intenzitása csökken; felületi hajszálerek beszűkülnek, hogy sérülés esetén csökkenjen a vérzés; lép vörösvérsejteket dob be az oxigénellátáshoz; csontvelő fehérvérsejteket dob a vérbe a fertőzés elleni harchoz; szőrzet felborzolódik.) Ha túlságosan sok distresszel találkozunk, és nem vagyunk képesek ezekkel megbirkózni, a szervezet előbb utóbb a kimerülés állapotába kerül. Ebben az állapotában pedig fokozottan fogékonnyá válik a legkülönfélébb betegségekre. Mivel a ránk zúduló ingerek nem kapcsolhatók ki gombnyomásra, nem változtathatjuk meg egyetlen szempillantás alatt a külső környezetet, ezért fontos belátni, hogy az egyszerű, könnyen a napi rutinba is beépíthető stresszcsökkentő technikákkal tehetünk legtöbbet egyensúlyunk megőrzéséért.

Hogyan? A legegyszerűbb technikáktól…

A befelé figyelés, a külső, áradó ingerektől való eltávolodás elsajátítása fontos, és mint a legtöbb gyakorlatnál, ezen esetben is lényeges – főként a kezdeti, tanulási szakaszban- a rendszeresség, a gyakorlás; lehetőleg minden nap trenírozzuk magunkat! Hogyan kezdjük el? Ez a legegyszerűbb! A sok figyelemelterelő inger kizárását most, ebben a pillanatban is gyakorlolja! Gondoljon csak bele, miközben ezeket a sorokat olvassa, számtalan inger veszi körül: zajok, hangok, ruha érintése, stb., mégis képes arra, hogy ezen ingerek tömegét mintegy a háttérben tartsa, és figyelmének legnagyobb részét az olvasott szövegre fordítsa. Az egyéb ingereket és érzeteket közben csak hagyja jönni-menni, anélkül, hogy megzavarnák. Spontán módon eltereli a figyelmét a külvilág külső ‘alapzajától’; a pratjahára, az érzékek visszavonásának esszenciája is lényegében ebben áll, azzal az aprócska különbséggel, hogy nem egy szövegre, hanem saját belső világunkra kerül a figyelem fókusza.

A legegyszerűbb napi rutinjaink végzése közben is törekedjünk a figyelem tudatos követésére, irányítására, ne engedjük, hogy az ingerek feleslegesen elárasszanak minket! Gyakori jelenség, hogy sokan például egyáltalán nem figyelnek étkezésükre, mert közben épp TV-t néznek, interneteznek, újságot olvasnak, stb. Ezzel nem csak az emésztési folyamataiknak ártanak (nem megfelelően megrágott étel, teltségérzet nem tudatosul, stb.), hanem figyelmüket is ’szétszórják’. Érdemes időnként kipróbálni, hogy mi történik akkor, ha teljesen csöndben, mindenféle külső ingertől mentesen, lassan fogyasztunk el egy tál ételt.

A légzés áramlásának tudatos követésével is könnyedén befelé tudjuk fordítani figyelmünket, fontos állomás ez a pratjahára gyakorlásánál. (Helyezkedjen el kényelmesen és csak figyelje az orrjáratokban a levegő áramlását, ahogy a levegő be- és kiáramlik az orrjáratokon, épp miközben ezen sorokat olvassa.)

A modern relaxációs technikák elve is lényegében a pratjaháraban gyökeredzik. Így gyakorlatilag technikától függetlenül (legyen szó autogén tréningről, progresszív relaxációról, jóga nídráról, jógikus relaxációról, stb.) átélhetjük, megtapasztalhatjuk az érzékek visszavonásának jótékony hatásait a gyakorlatok során.

A legegyszerűbb gyakorlatokkal és a komplexebb, vezetett relaxációval már igen sokat teszünk magunkért, egészségünkért, jól-létünkért. Rendszeres gyakorlással képessé válunk az érzékek tudatos lecsillapítására, melynek következtében a kikerülhetetlen stressz-támadásoknak is hatékonyan ellen tudunk állni. Fokozatosan kezelhetővé válik, a ma még lehet, hogy sokszor örvényszerűen elinduló és kontrollálatlanná váló stressz-spirál. Fontoljuk csak meg: mennyivel jobb megpillantani és eloltani a fák közt azt a szikrát, ami észrevétlenül borítaná lángba az egész erdőt!

Felhasznált irodalom:

SOVIK, R. (1998): Moving invard: The journey from asana to pratyahara; Yoga International, Issue 41, April / May

SCHMIDT J. (1991): Az ind filozófia; Magánkiadás, Budapest

SINGH, A. N. (2006). Role of yoga therapies in psychosomatic disorders. Paper presented at the International Congress Series 1287, Department is Psychiatry, Queen’s University, Hotel Dieu Hospital, 166 Brack St, Kingston, Ontario, Canada K7L 5G2.