(részlet Dr. Weninger Antal: A keleti jóga című könyvéből)

Mit értünk test-lélek párhuzam alatt? Ezt jól meg kell értenünk, hogy hasznot meríthessünk e nagy horderejű felismerésből.

A tételt röviden így fogalmazhatjuk meg: minden lelki történésnek megfelel valami testi folyamat és viszont. Képletesen kifejezve: szervezetünk mintegy viaszlemeze,felvevője a lélek minden hangjának, azaz minden belső rezdülés, moccanás nyomot hagy a szervezetben. Ebből viszont az is következik, hogy nemcsak a lélek hat ki a testre, hanem megfordítva is: a szervezet kísérőjelenségeit előhívva, visszakapjuk azt a lelki állapotot, amely azokat létesítette! Tökéletesen úgy, mint a fonográfnál! Ha ezt a csodálatos törvényszerűséget igazában felismerjük, szinte beláthatatlan élettani, kórtani és terápiai távlat nyílik meg előttünk! De lássuk előbb, mennyire felel meg tételünk a valóságnak?

Vegyük a legegyszerűbb példát, a sírást. A bánat, szomorúság, fájdalom, csüggedés, aggodalom, részvét, gyász, félelem, meghatottság stb. lelki állapotok, amelyeknek kísérője a könnyezés. A lélekben, a tudatban, a képzeletben megfoghatatlan valami játszódik le, az egészről csak érzelmileg, kedélyileg veszünk tudomást. És ez a lelki esemény akkora hatást gyakorol fizikumunkra, hogy a könnymmirigyet erős működésre bírja. Nyilvánvaló, hogy egyéb lelki állaapotokkal is így van ez. Nézzünk csak még néhány példát. A harag valósággal mérgezést idéz elő. De ugyanezt a mérget termeli a gyűlölet is. Minél gyakrabban ismétlődnek e rút gerjedelmek valakiben, annál inkább kerül e mérgek hatása alá s idővel idült mérgezésnek betege, áldozata lesz. Ilyen mérgező hatású a félelem, az aggodalom, a gyávaság is. Már ez a néhány példa eléggé megvilágítja azt, hogy milyen felületesen járunk el, ha a betegségeket „organikus” és „funkcionális” csoportra szeretnénk tagolni. A lelki behatások alatt, a lelki állapotokból táplálkozó mérgezések alkalmával olyan vegyi hatások létesülnek szerveinkben, amelyek számos ismétlődés után „organikus” bántalmat eredményezhetnek.

Az organikus eredetű betegségek ugyancsak lelki tüneteket válthatnak ki. Ha azon szervekben van elváltozás, amelyek bizonyos lelkiállapotoknál reagálnak, akkor előidézhetik a megfelelő lelki folyamatot. Így érthető, ha egyes mirigybántalmakat a félelem, szorongás, aggódó érzés kíséri – ha a májbajos ember epés, haragvó, gyanakvó, ingerült – stb.

A vázolt kölcsönhatás érvényes a test minden állapotára, tartására, működésére egyaránt. Aki megpróbálja a sírást akaratlagosan létrehozni, imitálni – ha ez jól sikerül neki, csakhamar észre fogja venni, hogy hangulata is síróssá válik. A test a lélek kifejezője, s így a kifejezés is azonos értelemben hat vissza a lélekre. Aki haragvó arcot vág – ha ezt jól , kitartóan és huzamos időn át végzi – csakhamar a harag érzetének tüneteit fogja tapasztalni önmagában. De megfordítva is áll: akiben harag érzése kel és ennek tudatában ellenkező arckifejezésre, mosolyra, derűre törekszik, s azt el is éri, az lefékezte magában haragját.

Számtalan tapasztalat igazolja a magatartás fontosságát és léleknevelő erejét. Az egyenes, katonás testtartás a bátorság, biztosság, határozottság érzetét keltik. A gyáva és félszeg ember tehát egyszerűbben úgy jár el, ha magára erőszakolja ezt a tartást, s ez legtöbbször elegendőnek bizonyul arra, hogy gyengeségi állapotát leküzdje.

A külsőségek szoros vonatkozásait a bensővel a vallások is jól ismerik. A katolikus egyház szertartásai, a sok rituális szokás, a térdeplés, a mell verése, a tiszteletteljes meghajlás: mind lelki rezonancia keltésére valók s nem üres, fölösleges szokások. A jógában nagy szerepet játszó ászanák, a testtartások, az egyensúly fizikai létesítése révén keltik a lélekben az egyensúly, a tökéletes harmónia, a kibalanszírozottság érzetét, ami lényeges feltétele a mélyebb elmélkedésnek, az elmerülésnek.

Aki válságos pillanatokban, amikor úgy érzi, hogy ereje és bátorsága cserbenhagyja, mosolyt tud fakasztani arcán (olyan ez, mint a mózesi forrásfakasztás a sziklából!) – annak mindig nyert ügye van. Ezért fontos a hatha-jógában, hogy tökéletes uralomra tegyünk szert arcizmaink felett, mert csak tudatosan kell alakítanunk arcunk kifejezését s elérjük a kívánatos lelki állapotot.

Hányan vannak, akik minden önuralom híján meztelenre vetkőznek embertársaik előtt! A bosszúság azonnal kiül arcukra, a harag ördöge motolázik szemgolyóikkal, féltékenységükről tanúbizonyságot tesz egy ajakbiggyesztés, egy gúnyos arcfintor stb. Ezzel nemcsak saját maguknak ártanak lelkileg és kozmetikailag, hanem egyúttal kiszolgáltatják magukat a többiek élcelődésének, s elárulják féltett titkaikat.

A jógi arca állandóan derűs, mint a napsugárban szikrázó havas hegycsúcs. A jógi kerüli az ártalmas indulatokat, a mérgező lelkiállapotokat.

Valószínűnek kell tartanunk, hogy a rossz lelkiállapotok gerjesztette mérgek termelésével hasonló módon kedvező anyagok képződnek akkor, ha nemes érzelmek hullámzanak bensőnkben. Ezt is szinte bizonyossággal állíthatjuk. Az öröm pírja, a lelkesedé okozta vérkeringési elváltozások, a kacaj jótékony megrázkódás egészségesek. Kétségtelen, hogy a művészet élvezése, a helyes vallásossá, az őszinte emberszeretet, a jóindulat stb. kedvező belső hullámzást indít meg. Tehát aki a hatha-jóga szellemében akarja megújítani egészségét és megőrizni ifjúságát, az minél intenzívebben művelje a nemes érzelmeket, a fenkölt, előkelő lendületet – még akkor is, ha értelmetlen, durvalelkű főnök vagy egyéb lehetetlen emberek primitívsége homlokegyenest ellenkezik is e lelki magatartással. Az ilyenek felett jogos büszkeséggel kell elnézni – hiszen ők mindig csak alul maradhatnak s csak sajnálatunkat érdemlik ki.

(részlet Dr. Weninger Antal: A keleti jóga című könyvéből)