A Pranamaja kosha a második burok, vagy a ’csomagolópapír’ alatti első réteg, mely beborítja létünk esszenciáját, a Szelfet.

A Pránának, ahogy azt tudjuk, két jelentése van: Levegő és…Prána. Mit jelent ez utóbbi? Pra- (egység), na (energia); a prána a végtelen térből jövő energia első egysége, egy kozmikus energia, ami öt formában jelenik meg (udána, prána, szamána, apána és vjána) – tehát prána, mint LEVEGŐ csak egy ezek közül. Az emberi testet ugyanaz a Prána tartja fenn, mint az univerzum többi részét.

A Prána nem csak a levegő (oxigén és egyéb gázok) áramlását jelenti a szervezetben, hanem az életerőét is.

Az ételben, a vízben van prána (bár a vízben talán nincs is… hiszen manapság már mindenféle kemikáliákkal ’tisztítják’… vagy annyira szennyezett, hogy nem is marad benne prána).

A pranajama kosha sok tradícióban a második csakrához kötődik, ami a víz energia anyagcseréjéhez kapcsolható. Víz energia. Hogy jön az ide? A megértésnek több rétege is rejlik ebben:

  1. Az oxigén (levegő) anyagcseréje a testben lehetetlen a víz jelenléte nélkül; ezért nedvesek például az orrjárataink is.
  2. A levegő és víz sokban hasonlítanak. A levegő a mozgást, a víz az áramlást (egy irányba történő mozgás!) jelképezi. Mindkettő színtelen, tiszta, áttetsző.
  3. Mindkettő hordozza az élő szervezet fenntartásához szükséges életerőt, a pránát.

A pránikus energia megtalálható negatív ionokban, oxigénben (a víz fő összetevőjében), ózonban, a nap sugaraiban, stb. Valahogy a levegő és a prána (és nagyobb perspektívából a víz) az ember számára mindig együtt létezik. Egyik nélkül sincs élet. A levegő és víz, mint az életenergia közvetítőinek megértésébe való újabb bepillantás annak felidézéséből ered, hogy az Elemek valójában energiamezők. Máshol már beszéltünk az összetettségről, amely abból a tényből ered, hogy mindegyik elem tartalmazza az összes többi elemet, egyre finomabb és finomabb síkokon.

Például: egy isteni látomásban…mondjuk egy Jézus látomásban – létezik a jelenésnek a formája, ezért jelen van a föld elem – annak ellenére, hogy maga a forma éterikus/finom, a téma pedig isteni odaadáshoz tartozó (tűz).

Ugyanígy a víz durva formája a nedvességben kézzelfogható. Hasonlóképpen a tüzet az égő, átalakító lángnak ismerjük; egyik finomabb dimenziója a „Tűz Tere” – a fény – amely ugyanúgy átalakító jellegű, immár azonban a finomságnak egy másik szintjén. A levegő a maga durva formájában az, amit be- és kilélegzünk, egy finomabb síkon azonban létezik a „levegő Tüze”, amit intellektusnak, buddhinak, a megkülönböztetés képességének, stb. hívunk. Ez (a levegő) nem a durva, hanem a mentális síkon mozog. A Tér durva formája az akasa (a közöttünk lévő tér), a finomabb szinte, azonban a „Tér Tere a tudat – a csidakasa. És így játszódik mindez tovább, a végtelenségig. (Energia)mezőkként az elemek mind rendelkeznek finomabb verziókkal…

Mivel mezők, ezért minden elem rendelkezik finomabb verziókkal, számos dimenzióval és még finomabb verziókkal, megfelelőkkel. Ha mindezt a kosháinkra vetítjük. a második kosha, a pranamaja kosha az az energiamező, amely a testet életerővel látja el (mindegy, milyen formában), bármely elemet is használjon ehhez a durva szinten; majd maga mögött hagyja a formát, amint a tiszta prána belép lényed mindegy egyes pórusába és sejtjébe. Ezt az aktust (a belépést) annak az igen összetett csatornarendszernek a segítségével tudja megtenni, amit nádikként vagy meridiánokként ismerünk. Amikor arról beszélünk, hogy megérezzük ezeket, vagy ezekkel dolgozunk (mint amilyen az akupunktúra/shiatsu/pránagyógyítás/stb.), valójában arról beszélünk, hogy megérezzük a pranamaja koshában lévő különböző folyamokat/csatornákat és ezekkel dolgozunk. Bár ezek a csatornák finomnak tűnnek számunkra, valójában még elég durvák, elég durvák ahhoz, hogy az érzékeinkkel észlelhessük őket.

A prána elsődleges és legfontosabb szállítója a Levegő. Ételről, vízről, napfényről akár le is mondhatunk, de levegőre akkor is szükség van a létezéshez… egyesek képesek csak ezen élni. A brethariánusok (’prána evők’) megtanulták, hogyan nyerjék ki a testük számára szükséges prána energiát a belélegzett levegőből. (Ha erről még szívesen olvasnál, akkor a következő angol irodalmakat ajánlom: Shivananda buried Yoga; Manmoyananda)

Testedbe a levegő juttatja be a pránát; majd a pránikus energia mozgást, lüktetést, rezgést hoz létre – amit mi csak életnek hívunk. Ahogy lélegzel, az oxigén táplálja és mozgásban tartja a fizikai testen belül létező pránikus burkot. Olyan, mint a kéz, és az azt beborító kesztyű. Nem az első lélegzet lehel életet a gyermekbe, hiszen Ő már a méhben is él! Nem a levegő ad életet, hanem a levegővel együtt áramló prána; ahogyan az érzékelésünk egyre finomabbá válik, képesek leszünk elválasztani, elkülöníteni őket (gyakorlással és meditációval).

A Taittiriya Upanishad második verse így szól:

Egészen különbözően a fizikai buroktól – és az annak belsejében elhelyeződően – az energia burok légzésből áll. Ez a fizikai testbe zárt, és ugyanolyan formájú. Az egyiket megtölti a másik. Az első emberi kinézetű, és mivel az emberi kinézetű, a második követi ezt, és ő is emberi kinézetet ölt magára – ezen az életerő burkon keresztül hajtják végre az érzékek a rájuk szabott feladatokat. Emberek és állatok egyaránt ebből merítik életüket. Hiszen a légzés minden lény élete, éppen ezért „minden életének” nevezik.

Kezdjük el hát a Légzést tanulmányozni (, hogy megtanítsuk saját magunknak, hogy a tiszta prána az rajtam túl van). Szufik, mindenféle filozófusok, jógik és pszichológusok úgy tartják, hogy a légzés a legmélyebb és a legfontosabb téma, amit tanulmányoznia kell annak, aki az egészséget vagy a jóllétet, netán a spirituális növekedést vizsgálja – lényegtelen, hogy milyen nézőpontból.

Carl Jungról van egy nagyon édes történet. Jung egy bennszülött csoportot tanulmányozott, akik úgy kezdték napjukat, hogy a tenyerükbe lélegeztek majd a lélegzetet a felkelő napnak ajánlották. (A maja sámánoknál még manapság is megtaláljuk ezt a szokást!) Tehát megfigyelte őket, de nem értette mi zajlik, a törzs persze kinevette őt, hogy hogyan is nem érti cselekedetük helyességét és igazát: „A napból jövünk, lélegzetünk a nap ajándéka, felajánljuk hát neki, ezzel adva hálát, hálát adva az élet-erőért.”

A légzés és az élet-erő kapcsolata a Judeo-Keresztény hagyományban is elég egyértelmű. Isten lélegzetét – Baruch – az első ember belélegezte (Ádám). A kora egyiptomiak és Chaldenaiak, a Kínaiak és Japánok mind dolgoztak (és még mindig dolgoznak) a párna és légzés koncepcióval. Egyáltalán nem meglepő azt hallani, hogy Indiában, egyes kolostorokban csakis a légzés tanulmányozásával foglalkoztak; és azok közül a jógik által alapvetőnek tartott légzésformákat, szinte csodáknak tartották.

Az, hogy a prána a légzésen közlekedik… ahogy ezt egyesek leírják… elválaszthatatlanná teszi őket egymástól. A légzés a Prána közlekedési eszköze (, ahogy ezt Szvámi Ráma mondja) A titok annak megértésében rejlik, hogy mi a kapcsolat az anyag és energia közt.

Az energia mozgat minket. ismerjük Einstein képletét: E= mc2. Az anyag energiává alakítható, és az energia anyaggá. Ez a kapcsolat a Légzés / Levegő és a Prána közt is. Kicsit tisztábbá válik a kép, ha úgy tekintünk a pránára, mint egy energiaformára. Az energia az átalakulás, az ’elégés’ folyamatának terméke. Valaminek el kell égnie, hogy energiát adjon, ezt az energiát pránának hívjuk. Ez az átalakulás zajlik le a légzés folyamatában. Az oxigén kivonódik és elég, hogy életenergiát adjon. (Ez történik az ózon, napfény és más dolgok esetében is.)

A légzés folyamata a test többi funkciójához képest eltérő, mivel akaratlagos és automatikus is egyszerre. Akkor is lélegzünk, tudattalanul, amikor alszunk… de képesek vagyunk tudatosan is lélegezni, irányítva, befolyásolva a légzésünket. Amikor tudatos a légzés, akkor ki irányítja a folyamatot? A válasz egyértelmű – az elme. Ez azt jelenti, hogy a légzés szabályozható az elme segítségével.

Ami utal arra, hogy a légzés, lélegzet jelenti a kapcsolatot a fizikai test és az elme közt. Ez leképeződik a koshák elhelyezkedésében is: a pranajama kosha az annamaja és a manomaja kosha közt helyezkedik el! Elismerjük, hogy a légzés kulcsszerepű a test és elme interakciójában; a fizikai szinten oxigént, azaz tápanyagot szállít, valamint melléktermékként energiát szabadít fel. Azt mondjuk: A prána a légzéssel közlekedik; ebben a folyamatban egy finomabb szinten kiválasztódik és felszabadul a prána. Amikortól ez nem történik már meg, az ember meghal, az életenergia eltávozott és azt mondjuk, hogy a személy kilehelte lelkét.

Minden lélegzetvétellel az energia átáramlik az egész testen megformálva és megteremtve, táplálva és megváltoztatva a testet. A légzés aránya és ritmusa, mélysége és iránya határozza meg azt, hogy hogyan ad energiát és erőt a légzés. Természetesen a helytelen légzés miatt fellépő energia hiánya következményekkel jár.

Továbbá ha kis adagokban kapjuk az energiát, annak más hatása van, mintha az folyamatosan, egyenletesen áramlik. Csakúgy, mint az elektromos áram esetében: ha akadozik és kimaradozgat, akkor a számítógép meghibásodik (, mint ahogy ezt Indiában tapasztaltam). Ha az energia mintázata, az energia ellátmány változik, akkor annak fizikai manifesztációja, azaz a test is változik. Ha a test egyes részei éheznek… elsorvadnak…! A belső szervek, mint például a szív, a máj, a vese egészségi állapota nagyban befolyásolható a légzéssel. A légzés mélysége és aránya módosítja állapotukat.

Ahogy az elme befolyásolni tudja a légzést, úgy az elme a változás létrehozásának eszközéül tudja felhasználni a légzést – és fordítva! Ha a légzés az összekötő kapocs az elme és test közt, akkor ez azt is jelenti, hogy a légzés arányának és mélységének hatása van az elmére, és ezzel együtt az érzelmeinkre is. A légzés befolyásolja az elme-lenyomatokat.

A fizikai létezés az energia mintázat körül kristályosodik ki, amit maga az élet-energia hoz létre, melyet viszont az elme, az egyéni elme, az emberi elme, a kozmikus elme irányít… Vagy hívhatod bárhogy ezt a formát, ami a tudatosság fizikai formája.

Ismered ugye a Kirlian-fényképeket? Ebben az élet energia mintázatait, az elme mintázatok energiáit fotózzák le; vagy: az elme energia mintázatait. Ha például egy töredezett szélű falevélről van szó, attól még a képen egészként szerepelhet… mert a ’mentális’ energia mintázata még jelen van. Az univerzális energia mintázatot univerzális intelligenciának, kozmikus intelligenciának, stb. is nevezzük.

Megfigyelhetjük ennek működését a lét kezdetekor az embrió esetében, ahogy a sejt osztódik… de honnan, honnan tudja, hogy hogyan kell osztódni? A jóga tudomány válasza: az eseményt körbevevő energia mező / tér egy maghatározott mintázattal bír, mely mintázat formává kristályosodik. Mindig a finomtól a durva felé; ami ismét visszavisz a Szankjához (Jóga filozófia), mely azt mondja: a létezés minden szintje az azt megelőző finomabb rétegből ered.

Ismét felismerjük tehát: pranajáma kosha a manomaja koshából származik, a mentális burok, ami az információt tárolja, mellyel a pranamaja kosha energiája fizikailag manifesztálódik. Így a légzés segítségével megteremthetjük és alakíthatjuk életünket, testünket, elménket vagy érzelmeinket. Ennek tudománya – a légzés akaratlagos használata a svarodaya vagy svara jóga.

Ha teljességgel felelősek akarunk lenni testünkért, elménkért, érzelmeinkért és életünkért, akkor meg kell tanulnunk tudatosnak lenni a légzésre, és dolgoznunk azon, hogy korrigáljuk annak mintázatát; ez ismét csak a tudatossághoz vezet minket: tudatossá kell válnunk arra, hogy mi az, amit természetesnek veszünk, mert ez az, ami kialakítja a rossz szokásmintázatok sorozatát. Ebből a tudatosságból (ezen a tudatossági szinten) pedig el tudjuk kezdeni a káros, korlátozó mintázatoktól való megszabadulást.

A nem tudatosított és egyenetlen légzés fizikai károsodásokat okozhat — vagy a tudatosságunk részeként egy hatékony eszköz lehet arra, hogyan tudjuk szabályozásával és megnyugtatásával az egészséges, jól lévő testet és elmét létrehozni.

A Svara jóga ezt mondja: Nem vagyunk az érzelmi állapotaink miatt szenvedésre ítéltetve; ha meg szeretnéd változtatni a kellemetlen állapotot, csak lélegezz az eldugult orrjáraton. A test kémiája megváltozik és az érzelmi és fiziológiai állapot szépen lassan megváltozik, a kellemetlenség eltűnik… „A svara jóga meg tudja tanítani az embereknek, hogy hogyan éljenek békésen, a saját testük és elméjük mestereként” (Dr. Shanahoff-Khalsa); egy egyszerű példával élve:

Megebédelünk, és azt vesszük észre, hogy az étel beleül, belenehezedik a gyomorba. A jóga szövegek azt mondják, hogy csak úgy szabadna ennünk, ha a jobb orrjárat az aktív. Legközelebb figyelj erre, és csak akkor egyél, amikor a jobb orrjárat az aktív. Hogyan is kell valamit, amit tudunk, a gyakorlatba építeni?

A hangulataid, fizikai betegségeid, lehangoltságaid, stb., is hasonló mintázatot követnek. Megtanulhatunk máshogy élni azáltal, hogy megértjük és befolyásoljuk, irányítjuk a légzést.

A svara jóga a légzés jógája; a pránajáma, amely valójában a légzés irányítását jelenti, az egyik aspektusa ennek a tudománynak, tulajdonképpen a prána irányítása ez (, melyet leggyakrabban a légzés irányításán keresztül érünk el). Hogyan? A testben minden az idegrendszer irányítása alatt áll. Az idegrendszerhez érkezik minden külső vagy belső inger. Alapvetően kétféle működésmódja létezik, melyet központi és autonómiás idegrendszernek hívunk. Az autonómiás idegrendszer azokért a funkciókért felelős, melyekről azt tartjuk, hogy automatikusak.

A pránajáma ez utóbbira van hatással, azáltal, hogy az idegrendszerre gyakorol közvetlen hatást, illetve irányítja azt (éppúgy, ahogy például oxigénnel tápláljuk az égési folyamatokat). Az irányítás a megértésen, gyakorláson és akaraterőn keresztül történik meg. A prána, ahogy azt korábban említettük, csatornákon (meridiánok vagy nádik) keresztül terjed szét. A jóga szövegek 72.000 nádit említenek, melyből 14 a fő nádi, 6 a legfontosabb és 3 alapvető. Pingala a jobb orrnyíláson keresztül (Nap), Ida (Hold) energia a bal orrjáraton keresztül áramlik. A két orrjárat működése másféle módon befolyásolja az agy kémiáját, amikor egymástól elkülönülten működnek. Az Ida az agyalapi mirigyre és a hipotalamuszra hat; Pingala a thalamuszra és a hipotalamuszra hat (, de nincs hatással az agyalapi mirigyre)

Az orrjáratok a neuromotoros rendszerben kapcsolódnak össze, mely rendszer kapcsolatban áll az autonómiás idegrendszerrel. A neuromotoros válaszok hatással vannak az agyféltekék működésére, így a kémiai anyagok termelődésére is. Ez azt jelenti, hogy:

  • Az, hogy egy bizonyos ideig melyik orrjáraton keresztül lélegzünk, befolyásolja, hogy milyen energia aktiválódik, és milyen kémiai anyagok termelődnek! Ennek jelentősége és hatása rendkívül fontos, melyre nagyrészt tudattalanok vagyunk.
  • Amikor a prána szabadon és egyenletesen áramlik mindkét orrjáraton egyszerre, akkor az energia középre koncentrálódik, azaz a középső szusumna csatornában áramlik. Ezt az áramlást gyakran tiszta lángként vizualizálják a finom energia, finom fényt szimbolizálva.

A légzés ezen fizikai oldalának megvan a mentális és spirituális szintje is (a mentális energiánk sztrádája két sávos! A finomtól a durva felé, a durvától a finom felé… és ennek a sokdimenziós komplex rendszernek a végtelenségébe ágyazva jelenik meg mindez).

A Jobb- Bal polaritást a női-férfi, jobb-bal agyfélteke,…stb. felosztásokban is megtaláljuk. A figyelem a szusumna légzésen van – mivel az egyenletes légzés harmóniát teremt. A jobb-bal polaritás jellege és kapcsolata kultúránként változó, de ez a polaritás létezik, soha nem volt ez kérdéses.

A légzésről és az orrjáratokhoz kapcsolódó légzés jellegéről még számos irodalmat olvasnivalót találsz. A Kaivalyadhamban egy fontos kutatást folytattak le erre vonatkozólag, melyben kimutatták, hogy körülbelül 2.5 óránként, folyamatosan változik az orrjáratok dominanciája. (ti: 2.5 óráig az egyik, majd 2.5 óráig a másik orrjárat aktív… és ez a váltakozás folyamatosan jelen van a nap során – a fordító megjegyzése). Magadnak is leellenőrizheted ezt, csak fogj egy tükröt, helyezd az orrod alá, és figyeld a kiáramló levegő hagyta nyomot. Gyakorlás nélkül szinte lehetetlen, hogy beálljon a szusumna légzés, azaz az állapot, hogy a két orrjáraton egyszerre, egyenletesen lélegzünk.

Mindhárom csatorna a gerinc tövéből ered; és el is kezdhetünk dolgozni ezeken a csatornákon az olyan egyszerű technikákkal, mint például a nadi sodhana; a szusumna légzés; stb.

Ha behatóan dolgozunk és tanulmányozzuk ezeket, akkor végül a szubtilis energiák tárhelyéhez, a gerinc tövéhez jutunk el, melyet kundaliniként is ismerünk. A légzésirányítás, a pranamaja koshán történő munka, legfontosabb része, hogy létrehozzuk a rekeszizom légzést. Ezzel a mély, szabad légzéssel, az erre való képességgel születünk, de az élet és az életesemények ’újrarajzolják’ a légzésünk mintázatát, létrehozva a felületes, korlátozott légzést. A tüdő alsóbb lebenyei, melyek vérerekben gazdagok, nem tudnak megfelelően átlélegződni, nem lesz megfelelő a gázcsere, melynek következtében a tüdő vérellátása sem lesz kielégítő. A tüdő nem megfelelő vérellátása pedig energiahiányhoz vezet, mely hatással van a belső szervekre; ahogy az égés folyamatának eredményeként a levegő energiává alakul mindenféle mérgeket hagy maga után, melyek károsan hatnak a szervezetre. Mindez persze a szervekre és érzelmekre pusztítóan hat, ami végül betegségekhez vezet. (ld. fenn)

A rekeszizom légzés serkenti a vénás erekben áramló vér keringését, csökkenti a szívre nehezedő nyomást, serkenti a keringést és táplálja a szerveket. Hatása nemcsak a fizikai szervekre van. A légzés harag megjelenésekor egyenetlenné válik, félelemben pillanatokra megáll, zihálóvá válik megdöbbenéskor, visszafojtódik bánatkor, sóhaj jelentkezik megkönnyebbüléskor, stb. Bármikor, amikor az elme múló érzelmek vagy gondolatok hatása alá kerül, amikor már nem lenyugodott akkor ez a légzésre is hatással van, és az egész létezésünket (test és elme) is befolyásolja.

A felületes légzés a ’fight or flight’ szindróma (a szervezet stressz vagy vészreakciója) hatására indul be; akinek felületes a légzése, annak a teste egy folyamatos feszültségi és szorongási helyzetben van. A felületes légzés természetesen az elme állapotával is közvetlen kapcsolatban van…. kiegyensúlyozatlan elme, ideges elme, aggódó elme, veszélyt észlelő elme, stb. stb.

Megtanulni tudatosan és akaratlagosan szabályozni a légzést, az érzelmek és az elme uralásához vezető első lépés. A mély, rekeszizom légzés megtanulása a Svara Jóga és a pránajáma elsősegély doboza!

Ha csak ezt gyakoroljuk, akkor már csökkentjük a stresszt és mélyrelaxáció érzetét hozzuk létre. Továbbá, a durva hanglejtés, a mély barázdák az arcon eltűnnek… rendszeres gyakorlással, idővel a fizikai, szomatikus betegségek oldódnak és… még azt is ki merem jelenteni, hogy fiatalabbnak fogsz kinézni! Miért? Mert a tudatos mély légzés gyakorlásával a természet nagyobb energia rétegével is összekapcsolódunk, és nem leszünk többé különállóak, magányosak, nem kell egyedül szembenéznünk egy barátságtalan világgal; felismerjük, hogy Egy légzés van… még akkor is, ha ez több lélegzetben mutatkozik is meg.

Térjünk vissza a koshákra. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a második legkülső rétegünk, az annamaja koshával együtt felelős azért, amilyen formában, alakban élünk; mindkettő az élet viszonylagosan manifesztálódott formája, így könnyedén kapcsolatba léphetünk az érzékeléseinkkel és az elménkkel, illetve könnyedén kontrollálhatjuk őket. Ezek viszonylag durvák, durva rétegek.

Amikor belépünk a mentális burok realitásába, akkor már más a történet. Tudatosak vagyunk arra, hogy hatással leszünk és megváltoztatjuk a durvább testeket, az elmén keresztül, az elmével – de amikor az elme szintjére emelkedünk, akkor még nehezebb helyzetben kerülünk.

Ha ez mind az elmének köszönhető, akkor… mivel hogy dolgozhatunk? Tanulmányoznunk kell az elmét, ami a bemenetet befolyásolja; a tudatos elmét éppúgy, mint a finomabb rétegeit, részeit is.

Ez a tudatos elme a manomaja kosha magja.

Hari Om

Fordította: Seszták Ágota