Találkoztál már az interneten Dianne Bondyval? Most mit mondjak – a hölgy nagyon túlsúlyos – és jógaoktató. (Itt követheted a Facebookon.)
Hallottál már a Raw Experience címen blogot író jógás srácról, aki – mit is mondhatnánk – nagyon komoly súlyproblémával küzd és le szeretne fogyni a jógával?
Richard, vagy Dianne problémája – ha lehet ennek nevezni – nem egyedülálló. Világszerte milliók küzdenek azzal, hogy lefogyjanak (egyre többen Magyarországon – hála a gyorséttermeknek és a különböző furcsa étkezési szokásoknak), míg a világ más pontjain emberek örülnek annak, ha egyáltalán élelemhez vagy tiszta ivóvízhez jutnak.
Nem nehéz levonni a következtetést: ahány ember, annyi test. Különbözőek vagyunk (hál’ istennek), mégis, amikor egy nagyon súlyos, vagy nagyon sovány emberrel találkozunk, azonnal negítv véleményt fogalmazunk meg vele kapcsolatban. Pedig a két fenti példa bizonyítja: lehet úgy is boldog valaki, élhet teljes életet úgy is, ha kövér.
A legtöbb ember szenved attól, hogy kövér. A szenvedés egyik oka pedig (nyilvánvalóan a tudat, hogy egészségtelenül élnek, vagy éppen betegek, az se kellemes), hogy mi, akik szembemnennük velük az utcán, vagy találkozunk velük a jógaórákon, elítéljük őket ezért.
Képzeld el, ha Te lennél túlsúlyos és valaki odajönne hozzád, megfogalmazná a sommás véleményét azzal kapcsolatban, hogy mit kellene csinálnod, hogy kellene kinézned, hogy kellene viselkedned, hogy passzolj az ő tökéletes testhez, vagy jógázóról alkotott képébe?
Nem olvasol rendre olyan cikkeket az interneten, hogy egy jógázónak így és így kell kinéznie, ezt és ezt kell ennie, naponta ennyiszer kell ezt csinálnia, ja, és ne gyakorolja holdtöltekor?
Elolvassa az ember ezeket az okosságokat és aztán azt mondja magában: én eszem húst / iszom alkoholt / iszom kávét / eszem olyat, amit a védák tiltanak / stb., stb., stb. …. akkor én most rossz ember vagyok? Ha túlsúlyos vagyok, nem jógázhatok? Értéktelenebb vagyok, mint a többi jógi? Belül ez igen elszomorítja és elbizonytalanítja az embert.
Amúgy: van tökéletes jógázó? Aki még sosem kívánta meg az (egyébként undorító) mekis fagyit? Van tökéletes jógaoktató, akinek minden porcikája a helyén van?
Olyan, amelyik mindig jókedvű, mindig békés, sosem háborodik fel semmin, mindent békésen tűr, egész nap meditál, megveti az anyagi javakat, sosem iszik alkoholt, sosem eszik húst, általában: sosem eszik… bizonyára vannak ilyen jógázók. Valahol, talán Indiában.
Legyen ez a mai üzenet: kezdjük el elfogadni magunkat és szeretni azt, amilyenek valójában vagyunk – és nem törődni azzal, amit a többiek gondolnak, vagy mondanak. Nem törődni a “tökéletességgel”, legyen az bármi is. Mondj le róla és megkapod!
Legalább egyszer mondjuk ki: „Saját magam leszek! Magam leszek, szeretem magam, magamért és nem másokért!”
Folytassuk az életünket inkább boldogan, tudván, hogy szépek vagyunk úgy, ahogy vagyunk; tökéletesnek születtünk és sosem leszünk tökéletesebbek, mint ebben az adott pillanatban. A tökéletesség egyébként sem külső jegyekből áll; amúgy pedig, hányunknak van szupermodell alakja? Valószínűleg egyikünknek sem.
Nincs tökéletes jógás test. A te tested van, azzal kezdhetsz valamit. Vannak génjeid, vannak jó és rossz szokásaid, vannak hibáid. Aki szeret, ilyennek szeret. Aki nem szeret, annak meg hiába ugrálsz, hiába fogysz le, hízol meg, nem fog szeretni igazán. Annak a kedvéért hiába mondasz le anyu almáspitéjéről – valljuk be, mindannyian imádjuk anyu almáspitéjét!
Az emberek szeressenek téged azért, mert olyan vagy, amilyen! Ne azért mert megfelelsz a fejükben lévő tökéletes jógásról alkotott képnek!
