Lehet, hogy benned is felmerült már a kérdés, hogy kinek szól egy középhaladó tanfolyam? Hol van a határ kezdő és haladó között, illetve “jöhetek én már erre”?
Sokakban látom a kétséget, vagy éppen a túl elhamarkodott bizakodást a haladó gyakorlással kapcsolatban. Nem gondolom, hogy valaki attól válik igazán haladóvá, hogy sokkal bonyolultabb vagy fizikailag nehezebb ászanákat képes kivitelezni. Szerintem lehet egy ászana erős és felépített, nyakatekert, filterezhetünk-fotózhatunk-postolhatunk, számomra mégis a gyakorlás haladó minősége sokkal inkább belül található.A megélés tapasztalatán, a tudatosság kialakításán, az elfogadáson, a szándék kifejeződésén és mindezek összhangján, az oda vezető úton.
Mindegy, hogy egy alkartámaszos fordított testhelyzet vagy “csupán” egy nyújtózásról van szó. Szerintem mindkettő ugyanonnan indul és ugyanúgy épül fel, belülről. A létrehozott figyelem és megélés az, ami haladóvá teszi, nem a testhelyzet.
Persze természetes és elkerülhetetlen is a biztonságos gyakorlás érdekében, hogy a haladóbb ászanák felvételéhez kialakítsuk a megfelelő felkészültséget. Fizikai szinten ez leginkább az erősítést és nyújtást-nyitottságot jelenti, míg mentális szinten a megfelelő hozzáállást. Ezért nagyon fontos az alapok elsajátítása: a légzés-, és testtudatosság és az alap ászanák ismerete és rendszeres gyakorlása ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Ez valamennyire már meg is határozza kinek szól egy kezdő és kinek a középhaladó tanfolyam.
A megfelelő hozzáállás felétetelezi azt a tudást is, hogy ismerjük aktuális fizikai és mentális állapotunkat. A gyakorlás mélyülésével egyre inkább kialakul valamiféle belső tudatosság, iránymutatás, amelyre ha megtanulsz hallgatni saját magad vezető-haladóbb tanárává válhatsz (persze ezt is, mint minden mást kellő felülbírálással kell kezelni, mert könnyen átbillenhetünk a túlságosan elfogadó vagy egot erősítő gyakorlás felé). Idővel nem az lesz a központi cél egy órán vagy az otthoni gyakorlásnál, hogy minden áron: “csak azért is” létrejöhessen a kívánt cél. Idővel megtanulod felismerni a határokat és ami talán ennél is fontosabb megtanulsz együttélni és kiteljesedni azokkal. Kihívásként, motivációként tekinteni rájuk de elfogadóan (jusson eszünkbe az ahimsa, a nemártás elve itt is érvényes, sőt!).
Legtöbbször a külsőségekre alapozva, fizikai szinten ítéljük meg azt, ki a haladó és ki nem. Miközben a haladás pont belül történik, fejben dől el az az elhatározás is, hogy minden nap gyakorolj. Ahogy én tapasztalom, a fejlődés tényleg belülről indul és bár fizikailag egyre látványosabb kihivások elé állítjuk magunkat (saját magunkhoz mérve), a megélés és hozzáállás tapasztalata az ami igazán előrevisz, nem a fizikai erőkifejtés.
Ezért bátran merem azoknak ajánlani a haladóbb – középhaladó órákat, akik már rendelkeznek az alap ászanák ismeretével. Szeretnének fejlődni a gyakorlásukban, új ászanákat tanulni, mélyíteni a tudásukat akár a számukra egyszerűbb gyakorlatokban is. Ne feledjük, hogy az ászanák gyakorlása csupán a harmadik lépcsőfok a belső csendesség felé, és a jóga útján mindneki megtalálhatja azt, ami a saját fejlődését fogja segíteni!

Szerző: Czeizler Kriszta (Vinyasa Flow, Hatha jóga, Meditáció és relaxáció oktató)

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák!