Figyeld a légzésed és élj sokáig
Swami Veda Bharati
A spirituális út bizonyos pontján a csendre való váratlan késztetés jelenik meg; egy belső hullám, ami az elmét az Atman-tudat megőrzésére készteti.
Minden spirituális hagyományban kijelölnek a tanítvány számára egy „csend” időszakot, nem is beszélve azokról a mesterekről, akik az egész életük alatt teljes csendben maradnak.
A hallgatás nem csupán a beszéd hiánya. Az elme teljessége, az elme energiafolyammal való telítődése, amely belülről növekszik. A hallgatás ilyenfajta gyakorlásához útmutatás szükséges, mert ennek a gyakorlatnak is megvan a maga tudománya, amit csak kevesen ismernek.
A megfelelő metodikájú, irányított silence megrekeszti az érzelmeket, hogy ne támadjanak fel, és ne zavarják meg a gyakorlót, előbb könnyekre fakasztva, majd megnevettetve, arra késztetve őket, hogy megszakítsák az elvonulást, és menekülve elhagyják az ashramot, ahogy az az elvonulások 3. napja után sok résztvevővel megtörténik. A vezetett, csendes elvonulás a problémákat a tradíció tudásanyagának keretein belül kezeli.
A silence az öngyógyítás tudományának gyakorlata, még akkor is, ha valakit nem ösztökél erős spirituális késztetés. Figyeld csak meg, hogy mi is a beszéd fizikai értelemben; helyezd a nyitott tenyered az ajkaid elé, és mondj ki néhány mondatot! Észre fogod venni, hogy a beszéd a légzés rendezetlen kitöréseként jelentkezik. A beszéd szaggatott légzés. Ez azt jelenti, hogy amikor beszélünk, akkor az egész belső rendszerünk rángatózik: a tüdők, a szív, a vérnyomás, a köldökcentrum, a rekeszizom (a test legfőbb légzőszerve), nem is beszélve magáról az elméről.
Teljesen érthető tehát, hogy az angol úgy fejezi ki azt, hogy légy csendben: „Őrizd a légzésed! Ne vesztegesd el a légzésed!”
A csend a hosszú élet művészete. Az emberi életet nem években mérik, hanem a karmikusan meghatározott légzések számában. Az, hogy mennyi ideig él valaki, attól függ, hogy milyen szaporán és rángatózva lélegzik, hogy milyen gyorsan használja el az adott életre magával hozott légzésszámot. Az élettartam nyújtásának egyik lehetősége az, hogy lassan használjuk el a rendelkezésre álló légzésszámot, a másik pedig, hogy nagy figyelmet szentelünk a belső csend kifejlesztésének.
A vezetett silence tudománya több tényezőt foglal magába, mint például:
– a légzés használata a mentális csend állapotának eléréséhez
– az érzelmek/emóciók lecsillapítása oly módon, hogy ne jelentkezzen beszédre való késztetés
– a csendnek az öngyógyításra való használata azáltal, hogy az általában a beszéd folyamatában elfecsérelt energiát beolvasztjuk, asszimiláljuk, csatornázzuk.
Amennyiben nem tanulunk meg rángatózás nélkül lélegezni, nem juthatunk a valódi csend állapotába.
A silence-elvonulás nem tanulási technika, nem arra való, hogy újabb technikát tanuljunk. Akadna-e vajon valaki, aki a mosolygás helyes technikájáról írna könyvet, olyan tudományos vizsgálódást követően, ami arra terjed ki, hogy milyen hormonok működnek az ajkak különböző mértékű elnyúlása során? (és persze felmerülne a kontrollcsoport szükségessége is a pontos vizsgálódások érdekében). Akkor írj ilyen könyvet, ha az a célod, hogy az összes mosoly eltűnjön a Földről! A technikák és a metódusok módszerek, amelyeket magunk mögött kell hagyni miután átkeltünk a folyón – a csónak csak a jelenben szükséges. A csendes elvonulás a sadhanáért, az intenzív spirituális tisztulás folyamatáért történik.
A csend összefűzi a gyakorlót a saját elméje csendjének mezejével, és annak a kegyelemnek a csatornájává válik, amely folyamatosan áramlik a Himalájai Mesterek ősi láncolatán keresztül.