Szülésfelkészítő programjaink

Komplex Szülésfelkészítő Program

A foglalkozás időtartama: 10:00-17:00

A szülésfelkészítő hétvégi program egy komplex elméleti és gyakorlati tudásanyagot nyújt át a leendő édesanyáknak és édesapáknak. Párjukkal együtt várjuk a kismamákat a várandósság bármely szakában, hogy együtt járják végig ezen a hétvégi programon a várandósság utolsó hónapjainak teendőitől, az apás szülésen át, a babagondozáson keresztül, a gyermeknevelésig a hamarosan rájuk váró csodálatos utat, melynek során párból – szülővé, családdá válnak. Ötletbörze, tapasztalatcsere, szülőpozíciók, légzőgyakorlatok, szüléssel kapcsolatos tudnivalók és praktikák, természetes segítő módszerek, szoptatási és babagondozási tudnivalók, az anyává, apává válás pszichológiája, gyermekpszichológia, és amit még tudni szeretnétek.

 

A foglalkozás díja: 16.000 Ft / pár

Helyszín:  Újpest vagy AUM Jógaközpont

Jelentkezés: az oldal alján a megfelelő időpontra kattintva

Oktató: VALTER ÉVA

Vélemények a Félnapos Szülésfelkészítő Programról

Kedves Éva, 

Még egyszer szeretnék köszönetet mondani a szülésfelkészítőn és az órán tanultakért, most már a szülésen túlról. Ha ezek a technikák nincsenek, szinte biztosan császárral végződött volna a 30 órás vajúdás. A szülésznőm mondta is, hogy ezentúl ajánlani fogja a felkészítődet, mert annyira ügyesen együttműködtünk a férjemmel, és nagyon sokat lendített előre a dolgon a jógalégzés, és például az, hogy a kitolasi szakaszban az ő vállára támaszkodva álltam, és bele tudtam guggolni a fájásokba/nyomásba az ő vezényletével. Egy szóval tényleg köszönjük!

Anna

(az 56 centis, 3450 grammos Liza Karolina anyukaja)

Kedves Éva,

Először is szeretném megköszönni, hogy ilyen szuper szülésfelkészítő tanfolyamot tartasz. Tavaly ősszel vettünk részt rajta, decemberben pedig megszületett a kisfiúnk, Bende. 

Egész terhességem alatt tudatosan kerültem a fórumokat, blogokat, mert az elején azt vettem észre magamon, ha egy cikk azt írta, a 20. héttől hányingere lesz a kismamáknak, nekem rendre hányingerem is lett. Úgyhogy teljes nyugalommal jutottam el hozzád, mikoris rádöbbentem, nem lesz a szülés olyan könnyű, mint amilyennek gondoltam. 
Azonban az, amit te ott átadtál nekünk segített nekem abban, hogy 3 óra alatt, fájdalomcsillapító nélkül (hozzátartozik, mikor már kértem volna, nem adtak 😛) világra hozzam a kisfiam. Ebben hatalmas segítségemre volt a férjem, aki szintén részt vett a tanfolyamon, hiszen volt egy pont, ahol a fájások túlélésén kívül nem tudtam másra koncentrálni. Ekkor kaptam tőle egy olyan lelki fröccsöt, amitől ismét beindul, ami elakadt.

Biztos vagyok benne, hogy nélküled nem ment volna ilyen könnyen, szeretném százszor is megköszönni a munkád!

Minden jót kívánok neked a továbbiakban!

Örök hálával:
Anikó

Kedves Éva,

Nagyon szépen köszönjük az anyagokat, és a mai teljes napot is, nagyon élveztük és rengeteget kaptunk tőled lelki és tudásszinten is a párommal! 🙂 Felbecsülhetetlen értékű volt nekünk az egész nap, nagyon örülünk hogy “időben” mentünk. 🙂 Illetve amit még említettem neked a végén: hogy szívesen mennék el hozzád egy kismama masszázsra valamikor, megírnád kérlek hogy mikor van rá időpontod? (mondjuk az ápr.10-i héten?) Előre is nagyon köszönöm!:)

Szép estét kívánunk,
Réka és Zoli

Kedves Éva, 

Köszönjük az anyagot és a tegnapi napot is! A férjem azt mondta, hogy most már egyáltalán nem érzi teljesen elveszettnek magát azzal kapcsolatban, hogy mit fog ő a szülőszobán csinálni, ami szuper, mert nekem ez nagy biztonságérzetet ad 🙂 Szóval tényleg köszönjük!

 Anna

Szia Éva!

Köszönjük az anyagot és a tanfolyamot!

Hasznos volt még a második nekifutásunkhoz is!

Leginkább a szülési pózok és légzés technikák (melyeket nagyon jól beépítettél a jóga óráidba is), illetve a gyógyteák és homeopátiás szerek használatának összefoglalása lesz hasznos számunkra (főleg ha ezúttal sikerül szülni…).

A párom is élvezte! 

Szóval köszönjük!

Találkozunk jógán 2 hét múlva!

Üdv: Nelli és Gergő

Kedves Éva! 

Immaron 3 honapja tul vagyunk a szulesen es egy szepen gyarapodo kisfiu, Alex szulei vagyunk. A tanfolyamnak hala batrabban alltunk a szuleshez, sok mindent hasznositottunk es bar nem volt egy raketasebessegu szules, mind a ketten maximalisan pozitivan eltuk meg. Szoval johetnek a tesok 

Udv,

Kitti

Kedves Éva,

köszönjük a tegnapi tréninget, mindkettőnknek (illetve mindhármunknak 🙂 ) nagyon hasznos volt.

Ha eljön az ideje, babás jógára is szeretnénk majd járni.

Addig is üdvözlettel és köszönettel,

Sarolta

Kedves Eva! 

Szuper volt a tegnapi felkeszito!! Koszonjuk a prezit is! 

A a gatizomtornas hanganyagot mar le is toltottem. 🙂

Tovabbi szep hosszuhetveget kivanunk!

Lili & Zoli

Kedves Éva, 

örömmel írok Neked, mert múlt héten csütörtökön megszületett a kisfiunk, Levente András, 3050 grammal és 52 cm-mel, nagyon ügyesen jött, úgyhogy 3 és fél óra alatt (mondjuk az 5 perces fájásokig kihúztam itthon, és mire beértünk a klinikára, már kevés volt a magzatvíz így szinte azonnal szülőszobába kerültünk). A férjem végig mellettem volt, diktálta a felkészítőn tanult légzést, támogatott, jól kiegészítette a szülésznő-orvos teamet 🙂 Lehet, hogy picit hamarabb is meglett volna a baba, de az utolsó pillanatban vett még egy fél fordulatot, így egy kicsit segíteni kellett neki. A gátmetszést nem úsztam meg, de örülök, mert spontán indult a szülés és nem volt szükség se gyorsítóra, se más komolyabb beavatkozásra; és miután megszületett, 2 órát még együtt lehettünk zavartalanul hármasban. A kórházi tartózkodás nem volt egy leányálom (na ide is kellett a hűtő légzés időnként), de már itthon vagyunk és kezd minden a helyére kerülni.

Köszönünk minden támogatást, és annak ellenére, hogy viszonylag későn csatlakoztam a csoporthoz, sokat profitáltam belőle, és nagyon őszintén mondom, ritkán találkozom ennyire felkészült és elhivatott oktatóval, mint akit a személyedben megismertem. Kívánunk minden jót a munkádhoz, sok ellazult és elégedett kismamát 🙂

Egyébként az egyik lánnyal a csoportból  összefutottam a csecsemő osztályon 🙂

Még egyszer minden jót,

Reni, Levente és András

Szia Éva!

Megszületett július 18-án kislányunk, Adél. Az Uzsokiban szültem, és szerencsére egy abszolút pozitív élmény volt, csak hogy rácáfoljak az Uzsokis félelmekre :). 

A szülés aznapra volt kiírva, én reggel elég csalódottan mentem CTG-re, mivel semmi jelét nem éreztem, hogy be fog indulni a szülés. Már két hete egy ujjnyira nyitott mêhszájam volt. Aztán az orvosom nem volt bent aznap, de mivel az ügyeletes műtött épp, csak délután mentem vissza magzatvízvizsgálatra. Eléggé fájt a vizsgálat, de tiszta volt a víz. Hazafelé görcsölgettem. Aztán 5-6 óra tájban erősebb görcsök jelentkeztek a simák között, és valahogy nem múltak, akármilyen pózt vettem fel, vagy lezuhanyoztam, fürödtem. Lemértem a gyakoriságukat, 4-5 percesek voltak! A férjemnek bizonytalanul mondtam, hogy ez lehet hogy az, be kéne menni a kórházba, de lehet, hogy hazaküldenek. Bementünk 7-8 körül, 3 ujjnyi, papírvékony méhszáj! Hívták az orvosomat, közben volt egy ctg, majd ami talán a legrosszabb része volt: beöntés. 

Hivatalosan 21:45kor vettek fel, az orvosom is beért. Elindultunk a szülőszobára, én pedig a kontrakciók alatt a lassú ki- és belégzésre próbáltam koncentrálni. 

A vajúdó pozíciókra már semmi idő nem maradt, egyből irány a szülőszék. Tetszett, hogy barátságos volt a szoba, félhomály. Ctg megint felkerült, nemsokára pedig burokrepesztés történt. Egyáltalán nem éreztem, a férjem aztán hamar ott volt mellettem, közben csak a szívhangon feszengtem, amikor lement időnként 80-ra.. de azt mondták nem probléma. A széket kértem, hogy állítsák fel, mert döntve nagyon rossz volt a kontrakciók alatt. Se oxitocint, se fájdalomcsillapítót nem kaptam (nem is került szóba). Időnként magunkra is hagytak, aztán kérdezgették, érzem-e a székelési ingert. Amikor már erősebben éreztem, megkezdődött a kitolási szakasz, nekem mondjuk ugyanúgy fájt, mint a vajúdás. Az elején még bénáztam, rövideket nyomtam, de aztán abszolút belejöttem, a szülésznő és az orvos is segítettek benne. 

A gátmetszést nem úsztam meg, megpróbáltak olajozni, bár bevallom otthon én sem végeztem rendesen a masszázst.

A baba nagyon pontos volt, 23:56-kor érkezett. A férjem el is vágta a köldökzsinórt, aztán egy kicsit rámtették, de muszáj volt leszívni a sok nyákot. A férjem elmehetett a nővérrel, majd nem sokkal rá a varrás közben visszakaptam a picit és később az aranyórát is megkaptuk a félhomályban. 

Igazán emberségesen bántak velem, a dokim azt mondta, nekem muszáj többször szülnöm :). 

Igazából nem tudom, minek köszönhetem ezt a gyors és könnyű szülést, ittam a málnalevél+palástfű teákat, jógáztam mikor időm engedte, gátizomtornáztam esténként, de lehet hogy tényleg csak szerencsés vagyok. 

Hát ez a mi szüléstörténetünk. 

Üdv,

Réka

Kedves Éva!

Augusztusban voltunk Nálad szülésfelkészítőn, és most szeretném én is hírül adni, hogy megszületett a kislányunk, Júlia Márta.

Október 4-én érkezett meg hozzánk, 3140 gr-mal és 53 cm hosszal. Egy pár mondatot írnék a szülés előttről és a szülésről.

Indított szülés volt, mert a 12. heti UH-on megállapított méretek szerint szeptember 25. lett a kiírt szülés dátuma, viszont Julus ezzel nem értett egyet, ő még vígan elidőzött a jó meleg vízben. A kiírás dátuma után persze naponta CTG, ahol sosem akart mozogni, ettem a sok szőlőcukrot. És napról napra egyre türelmetlenebbek voltunk. Ahogy tőled is tudtuk, a kórházi protokoll szerint 7 nap után beindítják, nekem erre még volt 2 bónusz napom is. Imádkoztam, hogy induljon el magától, simogattuk a hasamat, ittam szorgosan a málnalevél teát és a réti palástfű teát, sőt, a végén még gyömbéres grapefruit-narancs koktélt is ittam, na meg ugye a Káli-póz (már amennyire tudtam a kötött csípőm miatt). De sajnos semmi. Bevallom, csalódott voltam. A kiírt napon aztán úgy vonultam a szülőszobára, mint aki hadba vonul.

Burkot repesztettek, annak sem volt sajnos hatása, tágulás is iszonyat lassan volt, bár nagyon bíztattak, hogy óráról órára jobb egy kicsit.

És akkor kaptam oxitocint, és VÉGRE FÁJT! Huuu, fájásnak még sosem örültem ennyire. Nagy összpontosítással csináltam a fájások ellégzését, a szülőágyon törökülésben csavargattam a csípőmet, ahogy Tőletek tanultam az AUM-ban. A jógaszőnyeget leterítve még kitörésben is körözgettem, na persze végig a “CTG-pórázon”. A doki meg is jegyezte, hogy minden tisztelete az enyém, ő nem szül, de mégse tudná ezt megcsinálni. 🙂 Azt kell mondanom, hogy ez nagyon szép emlékként maradt meg bennem ez a szakasz. Uraltam a testemet, tudatos voltam, és ez óriási önbizalmat adott. Nagyon hálás vagyok Nektek azért, hogy erre rávezettetek a 9 hónap alatt!

Aztán jött még több oxitocin, mert az orvosom úgy látta jónak. Na, akkor már kértem az epidurált. Magam dönthettem el. Én akkor úgy láttam jónak, és most sem bánom. Enyhített a fádalmon, miközben azért haladtak a dolgok…

A kitolásnál aztán volt egy kis fennakadás, a bébi az arca elé húzott kezekkel indult el, és persze így megakadt. Több orvos segített akkor, sőt, már a császár is szóba jött, de aztán az isteni gondviselésnek köszönhetően, (azazhogy a műtő épp foglalt volt) még addig-addig forgattak engem és a babát a szülőcsatornában, hogy végül egyszer csak természetes úton megszületett. Felsírt, én szorongattam tovább a férjem kezét, és azt éreztem: Istenem, vége van…! Mázasan rám tették, aztán elvitték, közben varrás, ami egyáltalán nem fájt, végül visszahozták és 2 órát apával voltunk hármasban. Szép lassan tudtam csak felfogni, hogy ez a picike akkor most az, akire úgy vártunk.

Szerettem volna megosztani veled – és ha gondolod, többekkel, a Facebookon -, hogy bár nem sikerült megvalósítani az általad felvázolt “ideális szülést”, de én teljesen elégedett vagyok. Maximálisan megbíztam az orvosomban, a szülésznőmben, és az összes kórházi segítőben, aki ott volt. Fantasztikus csapat állt ott, és végig bíztattak, pedig szerintem nekik is kihívás volt. Azért is tudtam annyira bízni bennük, mert amíg lehetett, hagytak, sőt támogattak a Tőled tanult módszerek alkalmazásában. Úgy érzem, tettem egy kis lépést, (ahogy Te is írtad az alábbi leveledben), hogy a szülészet orvosi közegében elfogadottabbak legyenek a természetes módszerek.

 

Köszönet még egyszer, és hogy ezt most elolvastad.

üdvözlettel:

Sári

Kedves Éva!

augusztusban találkoztunk a szülésfelkészítő tanfolyamon, amit külön 3-unknak tartottál.

Következő hétvégén (aug 28.) meg is született a kislányunk. Maga a szülés nagyon jól sikerült, természetesen, háborítatlanul, majdnem gátseb nélkül (ici-pici vágás kellett, amit 5 nap után már nem is éreztem), otthon vajúdással kádban, csak a legvégére mentünk be.

Találkozunk pár hét múlva a babajógán, már alig várom 🙂

 Üdv: Csilla

 

Kedves Éva,

Június 18-án voltunk nálad a férjemmel a szülésfelkészîtő foglalkozáson. Örömmel tudatom, hogy kisfiunk Sala Botond Árpád augusztus 20-an (5 nappal a kiírás után ) 13:30kor megérkezett hozzánk 4150 grammal és 57 centivel! Ő volt az egyik “nagy baba” az osztályon a “kis mamával” 🙂

Vékony termetem ellenére sikerült természetes úton, gyorsan világrahozni Botit! Mindössze 5 óra volt a tényleges vajúdás és kitolasi szakasz. 

Nagyon vártam a szülés élményt és szerencsémre olyannak élhettem meg, amilyennek elképzeltem. A férjem végig velem volt és nagyon eros támaszom volt. Nem választottam szülésznőt, az orvosomban, Fábián Tamásban a János kórházból  maximálisan megbíztam, de ami igazan fontos volt, hogy saját dúlámmal, a férjemmel készültem :). Szerencsémre ismertem az ügyeletes  szulesznőt , Kapasi Szilvit, de ő a háttérben maradt mert mint mondta, nagyon jó volt az összhang a férjemmel és nem szeretett volna zavarni. Óránként bejött és adott útmutatást, segítséget , illetve az orvosommal együtt a kitolasi szakasznál rendkívül jól ösztönöztek. 

Ami érdekes volt, hogy a korai szakaszban nem éreztem fájdalmat, csak azokat a feszítő kemenyedeseket 5-3 majd 2 percenként. ( az egész hasam olyan kemény lett, mint egy medicinlabda)így ki is tagultam 3 ujjnyira, amikor befektettek a szuloszobara. Itt burkot repesztettek, innen beindultak a tényleges fajasok!

A férjemmel szülés elott átvettük a levegőzéseket és a pózokat, a korai fajasoknal furcsa mód egy spontán kitalált fura hintazos labdán ülő póz esett a legjobban, illetve volt egy olyan szakasz amikor mar éreztem a tolási ingert de meg nem nyomhattam mert a mehszajam meg nem tűnt el teljesen. Ekkor a legjobban az volt segítségemre, amikor a férjem össze tolta a farpofaimat ( ezt ugye az órán tanultuk ) A légzés  is nagyon sokat segített! Pokoli nehéz volt tartani és nem kapkodni a levegőt de igyekeztem uralkodni magamon és a férjem megint csak ott volt, hogy emlékeztessen és velem lelegezzen. Sokat segített még az a gondolat, hogy a babával együtt szulok, ő is törekszik, dolgozik és segítenem kell neki! 

A kitolas szakaszt megkönnyebbülésként éltem meg, végre lehetett nyomni és igazán en uralhattam a szulesemet. Az orvos és szülésznő segítségével pontosan tudtam, hogy mikor, hova kell nyomni és tudtam, hogy egyszerűen muszáj vegrehajtanom amit mondanak, meg akkor is ha lehetlennek tűnik, különben nem haladunk. A vége elég nehéz volt, amikor a “kis” buksi mar feszített, de a férjem ott volt a fejemnél, biztatott és nézte ahogy lassan megjelenik a kis koponyája a gyermekunknek! az orvos mondta, hogy érintsem csak meg a kis hajas fejboret, még pár fajas és kint is lesz! 

És valóban itt volt, hirtelen és valószínűtlen érzés volt ahogy rám rakták és apa elvaghatta a köldökzsinórt! Sajnos gátat kellett metszeni, de nem éltem meg tragédiaként 😉 Egyébként a varandossagom elején még az sem volt biztos, hogy a férjem jelen lesz a szülésnél. Ennek oka valószínűleg az ismeretlentől való félelem volt, mert minél több információnk volt a folyamatról annál inkább volt biztos magában és abban, hogy mellettem a helye. Vegul a vajúdás közbeni támogatáson túl a fejem mellől végignézte az kritikus részt, magát a  világra jovetelt és csodálatos élményként írja le azóta is! 

Köszönjük a sok jó tanácsot, levegozest és pózokat, sokat segítettek az órádon tanultak! A levegozesen és praktikákon kívul a legfontosabb, hogy minden fejben dől el! Nagyon fontos a folyamattal szembeni megengedő hozzáállás, bizalom a parodban, orvosodban és a testedben!

Köszönjük,

Reka, Árpi és Botond

Szülésfelkészítés – Szülőpozíciók 

A foglalkozás időtartama: 2 óra

A szülőpozíciós jóga – a Birthlight Kismama Jóga része – egy mozgásközpontú szülésfelkészítés. Lehet, sőt, ajánlott segítővel, párral érkezni – aki ott lesz a vajúdásnál: barát, édesanya, stb. Azonban egyedül is nagyon hasznos részt venni az órán. Ezen az alkalmon egy jógaóra keretein belül sok hasznos tanácsot, ötletet hall a kismama arról, hogy hogyan vajúdjon, hogyan élje meg az egyes eseményeket a szülés alkalmával és hogyan lélegezzen annak különböző szakaszaiban.

Az óra rövid ráhangolódással kezdődik, majd bemelegítés következik, hogy senki ne sérüljön meg a mozgás során. Utána a vajúdást segítő pózokat vesszük végig. Sok apró testhelyzet, mozdulat van, ami megkönnyíti majd ezeket az órákat. Már itt több kiegészítő trükköt kipróbálunk, amit a segítő tehet a vajúdóval, és a kismama ki tudja választani, mi esik neki jól, mi az a simítás, masszírozás, amit a nagy napon is szívesen fogad majd.

Ezután a szülőpozíciókat nézzük át. Ez is jó alkalom arra, hogy kiderüljön, melyik helyzet kényelmes éppen a mamának.

Majd egy hosszabb légzőgyakorlás következik, hogy ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is átélje az ember, hogyan lélegezzen helyesen, milyen módon befolyásolja a fájdalmat a légzés által és hogyan lélegezzen a szülés egyes szakaszaiban.

Gyakorlati tanácsokat kapnak a résztvevők a várandósság végefelé szedhető homeopátiás szerekről, vagy éppen gyógyteákról. Átbeszéljük a gátmasszázs módszerét és a felmerülő kérdéseket is tisztázzuk.

Az óra vége egy jóga nidra relaxációval zárul, amiben a személyes célok megerősítése és a babával való kapcsolatfelvétel a legfontosabb momentum a kismama és segítője számára.

Az órán sok eszközt – szék, labda, nagy kendő stb. – használunk. Célszerű papírt és ceruzát hozni, hogy a sok információból a legfontosabbak lejegyezhetőek legyenek. Az órához jár még egy rövid leírás a kiegészítő szerekről és képek a szülőpozíciókról.

Aktuális szülésfelkészítő időpontok

CLOSE
CLOSE