Mit jelent a koncentráció?
Olyan tudatállapotot, amelyben a figyelmünket egyetlen dologra irányítjuk. Minden mást engedünk elhalkulni, és tudatosan kizárjuk a figyelmünk fókuszából.
A koncentrációnak különböző mélységei lehetnek. Figyelmünk folyamatosan a fókuszáltság valamilyen fokán van – ingerek, hangok, fények, benyomások milliói érnek minket állandóan. Lehet ez akár olyan apró, nem igazán tudatosuló behatás is, mint például a ruha érintése a bőrünkön, a hőmérséklet finom változása, a távoli hangok és zörejek, vagy bármi más, amit érzékszerveinkkel képesek vagyunk befogadni. Milliónyi kisebb és nagyobb, figyelmünket kevésbé vagy jobban lekötő (gondolatindító, fizikai vagy érzelmi reakciókat kiváltó) hatás ér minket minden másodpercben.Ezeket nem vagyunk képesek – és a mindennapokban nincs is szükségünk mind-mind egyszerre – tudatosan megélni. Figyelmünk általában arra korlátozódik, amire éppen irányítjuk. Elemi ösztönünk például a túlélés: „Figyelem az autókat és nem rohanok át az úton csak úgy.” Figyeljük a tévét, olvasunk, vagy beszélgetünk valakivel. Még olyan apró dolgokhoz is szükségünk van a koncentrációra, ami már szinte mindennapi rutinná vált: bekötjük a cipőfűzőt, megkenjük vajjal a kenyeret, felhúzzuk a ruhánkon a cipzárt, stb.
De vannak olyan helyzetek is az életben, amelyekben több figyelemre és erősebb koncentrációra van szükségünk. Ilyenek lehetnek például a vizsgák, vagy a krízishelyzetek, amelyek igazán próbára tesznek minket. Ezekben az állapotokban a figyelmünk még inkább beszűkül, és szinte csak arra az egyetlen ingerre korlátozódik, amely a tevékenységünk elvégzéséhez szükséges – teljesen elmerülünk abban, amit éppen végzünk. Ez megtörténhet spontán is. Biztos előfordult már veled is, hogy szinte teljesen elhalkult a világ egy pillanatra, annyira elmerültél valamiben, és részese lettél annak a folyamatnak, amit éppen csináltál vagy átéltél. Az ilyen szituációk tökéletesen megmutatják, hogy minél inkább képes vagy egyetlen dologra koncentrálni a figyelmedet, annál jobban részesévé tudsz válni az adott cselekvésnek vagy a jelen pillanatnak.
Jógikus eszközök a koncentráció fejlesztésére
A koncentrációnak ez a foka kellő gyakorlással megtanulható. Mindehhez több eszköz is a rendelkezésünkre áll a jóga rendszerén belül: például az ászanák gyakorlása. Ha már voltál jógaórán, akkor biztos hallottál olyan instrukciót, hogy figyeld meg a légzésed, vagy hangold össze a légzést a mozgásoddal, esetleg figyeld meg egy adott testrész érzeteit-változásait, vagy akár a gyakorlat végrehajtása közben adott pontra nézz. Találkozhattál már olyan ászanákkal is, amelyek az egyensúllyal dolgoznak, vagy éppen ellentétes kar-láb mozgásokat kellett végezni. Ezek a gyakorlatok segítenek kifejleszteni a kellő tudatosságot és koncentrációt. Megtanítanak arra, hogy a figyelmedet hogyan irányítsd egy vagy akár több pontra anélkül, hogy túlságosan feszültté válnál.
Továbbhaladva az ászanáktól, a koncentráció fejlesztésének kiváló eszközei még a különböző légzőgyakorlatok és meditációs technikák. Ezekhez is koncentrációra van szükségünk, méghozzá igen elmélyült formában. Ez az elmélyült figyelem kihat a tudati állapotunkra is, és létrejön egy módosult tudatállapot, amelyet nem külső eszközökkel (például alkohol vagy extrém helyzetek kipróbálásával) értünk el, hanem figyelmünket mi magunk irányítottuk, tudatosan szűkítettük egyetlen ingerre.
Ez a tudatállapot annyira elmélyült is lehet, hogy szinte úgy is érezzük: mi magunk vagyunk figyelmünk tárgya (ez lehet a légzés, egy bizonyos érzet figyelése, vagy bármi más, ami a koncentrációnk tárgya). Mivel ilyenkor semmi más ingerre nem figyelünk, az addig szokásos tapasztalatok is kikerülnek a tudatosságunk köréből. Amikor a figyelmünk ilyen mélyen elmerül abban, amire irányul, megszűnik a kapcsolat a külvilággal, nem érzékeljük testhelyzetünket, nem halljuk a kutya ugatását, nem érezzük azt, hogy éhesek vagy szomorúak vagyunk. Ebben a tudatállapotban az elménk elcsendesedik, és megszűnnek a belső folyamatok-párbeszédek és emlékek is. Elcsendesednek azok az ingerek, amelyek eddig értek minket, hiszen az egyetlen tapasztalat, amire figyelünk, az a koncentrációnk tárgya.
Elménk úgy működik, hogy a rendelkezésünkre álló benyomásokból és emlékekből hozza létre az én-képzetünket, azt az „én”-t, amitől annak érezzük magunkat, akik vagyunk. Mivel figyelmünk középpontjában koncentrációnk tárgya kerül (és minden más kizáródik), elménk ebből fogja létrehozni az én-érzetét. Így jöhet létre egy azonosságélmény figyelmünk tárgyával. Ezt nevezzük Ékagrata állapotnak, ami a koncentrációnak egy igen magas foka.
Létezik még a figyelemnek egy olyan megengedő, gyengéd formája is, ami pont az ellenkezője az előbb leírt kizáró jellegű folyamatnak. Ebben az állapotban a figyelmünket nem egyetlen pontra (érzetre, légzésre, külső pontra) irányítjuk, hanem kitárjuk azt a minket érő összes tapasztalatra. Ezt nevezzük kontemplációnak, amely a békés szemlélődés gyakorlata. Mindkét esetben szükség van koncentrációra, de kellő nyitottsággal is rendelkeznünk kell a történések elfogadásához. A koncentrációnak ez a két különböző irányú gyakorlása elvezet minket a meditációs állapotba. „A koncentráció kapu a meditációhoz.” De nem kell ilyen messzire mennünk, hétköznapi életünk során is segítségünkre lehet, ha összeszedettek, koncentráltak vagyunk, vagy éppen belső csendességünkből figyeljük a körülöttünk (vagy bennünk) folyó történéseket.
Ha szeretnél behatóbban foglalkozni a Koncentrációval, a január 15-én induló Bevezetés a meditációba tanfolyam következő, 6 alkalmas része a koncentráció fejlesztése, amelyen mélyebben megismerkedhetsz néhány koncentrációt fejlesztő (fizikai és mentális) gyakorlattal. A tanfolyamon kiemelt szerepet kapnak emellett a különböző légzőgyakorlatok és mélyrelaxációk is. IDE KATTINTVA tudsz jelentkezni.
Szerző: Czeizler Kriszta (Vinyasa Flow, Hatha jóga, Meditáció és relaxáció oktató)
Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák!